2. rész - London?

Sziasztok, remélem ez a rész is fog tetszeni Nektek! Kérlek kommenteljetek, 3 komment után fogom hozni a következő részt! Amúgy Ti ezt már kipróbáltátok? :D 

Nekem ez egy ceruzával alig megy, nemhogy egy késsel! :DD xD
Feltettem egy Chatet, és mostantól oda is írhattok véleményeket, hogy miben kéne változtatni... stb. Ötleteket is adhattok Nekem! :) Legyetek őszinték, ha valamiben változtatnom kéne, mert ez az első blogom így nem nagyon vagyok tapasztalt. Na, nem húzom tovább a szót, itt van a rész! :)
------------------------------------------------------------------------
Miután leraktam a szatyrot, amiben az ételek voltak, bementem a konyhába, és leültem az egyik székre, Daisy mellé. 
- Na, szóval... - kezdte apukám - két hétig még itt maradunk New Yorkban, de utána Londonba költözünk. Egy álláslehetőséget kaptam, amit nem halaszthattam el. 
Először sokkolt a mondanivalójuk, de utána elkezdett érdekelni a dolog. 
- Milyen álláslehetőséget kaptál? - kérdeztem érdeklődve.
- Riportokat kell majd készítenem az Olimpián. Sportolókkal, edzőkkel, és rengeteg sztárral. 
- Érdekesen hangzik. - mondtam, és felvettem a gondolkodó fejemet.
- De én nem szeretnék elmenni innen! - mondta szomorúan Daisy, erre én megöleltem.
- Engem meg a főnökeim áthelyeznek majd a londoni céghez. - mondta anyu
- És mi lesz a sulival? A barátaimmal? George-val? - mondtam eléggé idegesen, ez anyukámék arckifejezésén is látszik. 
- Egy londoni iskolába fogsz járni. Sajnos itt kell hagynod őket, George meg mondta, hogy majd sokszor meg fog látogatni téged.
- De én nem akarom őket itt hagyni, bár igaz, hogy van néhány eléggé idegesítő plázacica, de George a legjobb barátom! Ő nem tud velünk jönni? Kérlek anyu, beszéld meg a szüleivel! Ha ő nem jön, akkor én sem megyek! 
- Kicsim, megpróbálhatom, de nem garantált, hogy meg tudjuk győzni őket! - mondta apu, de láttam az arcán hogy nem hiszi, hogy beleegyeznek.

A beszélgetés után segítettem anyukámnak elkészíteni a vacsorát, ami spagetti lett. Körülbelül 45 perc-1 óra múlva el is készültünk vele, addig Daisy a szokásos gyerekműsort nézte, apa pedig egy fotósorozat képeit retusálta egy magazinnak. 
- Gyertek, kész a vacsora! - kiabáltam a földszintről, amit meg is hallottak a többiek. Általában le szoktam némítani a telefonomat, de most elfelejtettem és a vacsora közepén szólt a One Direction - One Way or Another c. számuk, anyuék meg hirtelen megijedtek, mert nem tudták hogy honnan szól. 
- Felveszem! - mondtam, és gyors befutottam az előszobába.

- Szia Janett! - szólt bele vidám hangon George, a hangjából hallottam, hogy mosolyog.
- Szia! Miért hívtál? 
- Csak a szüleimnek beszéltem erről a Londonos dologról, és szeretnének beszélni a szüleiddel. 
- Oké, majd vacsora után Skypeon mindent megbeszélünk. 
- Rendben, megyek vacsorázni, remélem nem rántotthús lesz megint a vacsora, mert szinte mindig azt eszünk! - nevetett a telefonba George
- Nekünk most spagetti a vacsi. 
- Uh, de jó neked! Na, anyu kiabál úgyhogy inkább megyek is!
- Rendben, szia!
- Szia! - mondta és letettem a telefont.

- Ki volt az, Kicsim? - kérdezte anyu, aki épp a száját a szalvétába törölte.
- George hívott, a Londonos dolog miatt, és azt javasoltam hogy ma Skypeon beszéljük meg. - mondtam mintha egy tárgyaláson lennénk és én lennék a bíró.
- Okos ötlet! Na megyek mosogatni, addig edd meg a vacsorád, ha még éhes vagy.
- Oké. 
Miután megvacsoráztam, mentem segíteni elmosogatni anyunak, addig apa lefektette Daisy-t. Ezután felmentem a laptopomért amit levittem a konyhába, és beléptem Skypera. George már be volt jelentkezve, így miután betöltötte a kezdőlapot, már videóhívásban hívott minket.