Sziasztok, remélem ez a rész is fog tetszeni Nektek! Kérlek kommenteljetek, 3 komment után fogom hozni a következő részt! Amúgy Ti ezt már kipróbáltátok? :D
Nekem ez egy ceruzával alig megy, nemhogy egy késsel! :DD xD Feltettem egy Chatet, és mostantól oda is írhattok véleményeket, hogy miben kéne változtatni... stb. Ötleteket is adhattok Nekem! :) Legyetek őszinték, ha valamiben változtatnom kéne, mert ez az első blogom így nem nagyon vagyok tapasztalt. Na, nem húzom tovább a szót, itt van a rész! :) ------------------------------------------------------------------------ Miután leraktam a szatyrot, amiben az ételek voltak, bementem a konyhába, és leültem az egyik székre, Daisy mellé. - Na, szóval... - kezdte apukám - két hétig még itt maradunk New Yorkban, de utána Londonba költözünk. Egy álláslehetőséget kaptam, amit nem halaszthattam el. Először sokkolt a mondanivalójuk, de utána elkezdett érdekelni a dolog. - Milyen álláslehetőséget kaptál? - kérdeztem érdeklődve. - Riportokat kell majd készítenem az Olimpián. Sportolókkal, edzőkkel, és rengeteg sztárral. - Érdekesen hangzik. - mondtam, és felvettem a gondolkodó fejemet. - De én nem szeretnék elmenni innen! - mondta szomorúan Daisy, erre én megöleltem. - Engem meg a főnökeim áthelyeznek majd a londoni céghez. - mondta anyu - És mi lesz a sulival? A barátaimmal? George-val? - mondtam eléggé idegesen, ez anyukámék arckifejezésén is látszik. - Egy londoni iskolába fogsz járni. Sajnos itt kell hagynod őket, George meg mondta, hogy majd sokszor meg fog látogatni téged. - De én nem akarom őket itt hagyni, bár igaz, hogy van néhány eléggé idegesítő plázacica, de George a legjobb barátom! Ő nem tud velünk jönni? Kérlek anyu, beszéld meg a szüleivel! Ha ő nem jön, akkor én sem megyek! - Kicsim, megpróbálhatom, de nem garantált, hogy meg tudjuk győzni őket! - mondta apu, de láttam az arcán hogy nem hiszi, hogy beleegyeznek. A beszélgetés után segítettem anyukámnak elkészíteni a vacsorát, ami spagetti lett. Körülbelül 45 perc-1 óra múlva el is készültünk vele, addig Daisy a szokásos gyerekműsort nézte, apa pedig egy fotósorozat képeit retusálta egy magazinnak. - Gyertek, kész a vacsora! - kiabáltam a földszintről, amit meg is hallottak a többiek. Általában le szoktam némítani a telefonomat, de most elfelejtettem és a vacsora közepén szólt a One Direction - One Way or Another c. számuk, anyuék meg hirtelen megijedtek, mert nem tudták hogy honnan szól. - Felveszem! - mondtam, és gyors befutottam az előszobába. - Szia Janett! - szólt bele vidám hangon George, a hangjából hallottam, hogy mosolyog. - Szia! Miért hívtál? - Csak a szüleimnek beszéltem erről a Londonos dologról, és szeretnének beszélni a szüleiddel. - Oké, majd vacsora után Skypeon mindent megbeszélünk. - Rendben, megyek vacsorázni, remélem nem rántotthús lesz megint a vacsora, mert szinte mindig azt eszünk! - nevetett a telefonba George - Nekünk most spagetti a vacsi. - Uh, de jó neked! Na, anyu kiabál úgyhogy inkább megyek is! - Rendben, szia! - Szia! - mondta és letettem a telefont. - Ki volt az, Kicsim? - kérdezte anyu, aki épp a száját a szalvétába törölte. - George hívott, a Londonos dolog miatt, és azt javasoltam hogy ma Skypeon beszéljük meg. - mondtam mintha egy tárgyaláson lennénk és én lennék a bíró. - Okos ötlet! Na megyek mosogatni, addig edd meg a vacsorád, ha még éhes vagy. - Oké. Miután megvacsoráztam, mentem segíteni elmosogatni anyunak, addig apa lefektette Daisy-t. Ezután felmentem a laptopomért amit levittem a konyhába, és beléptem Skypera. George már be volt jelentkezve, így miután betöltötte a kezdőlapot, már videóhívásban hívott minket.
Júniusi napon kezdődött minden. Mai nap épp a pszichológustól mentem haza, amikor eszembe jutott, hogy el kell mennem a boltba venni néhány élelmiszert, amit ma anyukám a listára írt, és reggel a kezembe nyomott. Jaj, még be sem mutatkoztam. Janett Manchester vagyok, 17 éves átlagos diáklány. Mielőtt még megkérdezitek, hogy miért kell pszichológushoz járnom, elmagyarázom. Egy évvel ezelőtt anorexiát diagnosztizáltak nálam, pedig nem is vagyok annyira sovány. Azt hittem, hogy ez természetes, hogy fogyni akarok, de már kiskorom óta táplálkozási zavaraim voltak. A szüleim elválása is rájátszhatott benne. 5 éves koromban elváltak a szüleim, és 3 éve anyukámmal és az új férjével élek. Először nem örültem neki, hogy anyu ismét összeházasodik, mert nem volt nekem szimpatikus a barátja, de most őt tartom az igazi apukámnak. Van még egy kishúgom, Daisy, aki jövő hónapban tölti be a 7. életévét és szeptemberben lesz másodikos. Olyan aranyos, mindig szeretek vele játszani. Anyukám egy rendezvényszervező ügynökség vezetője, mindig el szoktam menni hozzá segíteni. Apukám hivatásos fotós és riporter. Na de térjünk vissza ahol eddig tartottunk. Épp a boltba mentem, előszedtem a listám, közben a Will.i.am ft. Britney Spears - Scream & Shout c. dalt hallgattam. Épp mentem a sorok között, mert nem találtam meg a tejes részleget. Végül megtaláltam. Miután kifizettem, mentem hazafele, épp már csak két sarokra voltam, amikor összeütköztem valakivel és bevertem a fejem a földbe és összeestem. Néhány perc múlva felkeltem a legjobb barátom karjai közt. Gondolom vele ütköztem össze. - Nincs semmi bajod? - kérdezte George aggódóan. - Nyugi, rendben vagyok. - Biztos? Ne vigyelek be a kórházba? - Nem kell. - Rendben, de a biztonság kedvéért hazakísérlek. Miközben hazakísért, rengeteget beszélgettünk a nyári szünetről, hogy mit fogunk csinálni, és hogy milyen jó lenne elmenni Londonba együtt az Olimpiára, meg hátha összetalálkozunk egy csomó hírességgel az utcán. Egyébként nagy Directioner vagyok, de nem az őrült kategóriába tartozom (hál'istennek). De ezen kívül Lovatic és Belieber is vagyok, és még sok más angol énekest és bandát szeretek és tisztelek. Miután a házunkhoz értünk, egy baráti öleléssel elköszöntünk egymástól és bementem a házba. De nem tudhattam, hogy mi fog történni. - Janett, gyere a konyhába van egy mondanivalónk. - mondta anyukám elég komoran, semmi érzelmet nem tudtam a hangjából, miután bementem a konyhába, az arcából sem tudtam semmit sem leolvasni.
17 éves, ő a főszereplője a történetnek. Vidám lány, szereti a változásokat azonban ha valami nem tetszik neki, annak hangot is ad. Őszinte jelenség, de nagyon is érzékeny lány. Szeret emberek között lenni, társasági ember. Egy év alatt teljesen megváltozott, előző évét a kórházban és pszichológusoknál töltötte, hogy miért, az nemsokára kiderül.
Daisy Manchester
6 éves, energikus kislány. Imádja a répát és a zöldségeket, egy répás párnán szokott aludni. Sok barátja van, most elsős az általános iskolában. Olyan, mint egy energiabomba. Imád fogócskázni és a játszótéren játszani, általában Janett szokta őt hazavinni az iskolából.
George Mendle
18 éves, Janett legjobb barátja, mindig együtt hülyülnek. Óvodás koruk óta ismerik egymást és körülbelül 5 éve legjobb barátok. Ő az iskola menő sráca, a lányok olvadoznak utána. Deszkázik és focizik, de nincs elszállva magától, mint a többi izomagyú. Ha bajba keveredik, Janett szedi ki belőle őt, de nem használja ki a legjobb barátját.
One Direction
Szerintem őket nem nagyon kell bemutatnom, hiszen mindenki ismeri őket. :) A történetben mindenki annyi idős mint most, tehát: Liam - 19 éves Louis - 21 éves Niall - 19 éves Zayn - 20 éves Harry - 19 éves Annyit megmondok, hogy Janett az egyik taggal közel fognak kerülni egymáshoz, de azt nem árulom el hogy kivel, nyugodtan találgathattok. Az első rész nemsokára jön, ha érdekel és olvasni szeretnéd, akkor nyugodtan kommentelj ide. :)
.jpg)