2013. március 25., hétfő
1. rész - Janett vagyok...
Júniusi napon kezdődött minden. Mai nap épp a pszichológustól mentem haza, amikor eszembe jutott, hogy el kell mennem a boltba venni néhány élelmiszert, amit ma anyukám a listára írt, és reggel a kezembe nyomott. Jaj, még be sem mutatkoztam.
Janett Manchester vagyok, 17 éves átlagos diáklány. Mielőtt még megkérdezitek, hogy miért kell pszichológushoz járnom, elmagyarázom. Egy évvel ezelőtt anorexiát diagnosztizáltak nálam, pedig nem is vagyok annyira sovány. Azt hittem, hogy ez természetes, hogy fogyni akarok, de már kiskorom óta táplálkozási zavaraim voltak. A szüleim elválása is rájátszhatott benne. 5 éves koromban elváltak a szüleim, és 3 éve anyukámmal és az új férjével élek. Először nem örültem neki, hogy anyu ismét összeházasodik, mert nem volt nekem szimpatikus a barátja, de most őt tartom az igazi apukámnak. Van még egy kishúgom, Daisy, aki jövő hónapban tölti be a 7. életévét és szeptemberben lesz másodikos. Olyan aranyos, mindig szeretek vele játszani. Anyukám egy rendezvényszervező ügynökség vezetője, mindig el szoktam menni hozzá segíteni. Apukám hivatásos fotós és riporter.
Na de térjünk vissza ahol eddig tartottunk.
Épp a boltba mentem, előszedtem a listám, közben a Will.i.am ft. Britney Spears - Scream & Shout c. dalt hallgattam. Épp mentem a sorok között, mert nem találtam meg a tejes részleget. Végül megtaláltam. Miután kifizettem, mentem hazafele, épp már csak két sarokra voltam, amikor összeütköztem valakivel és bevertem a fejem a földbe és összeestem. Néhány perc múlva felkeltem a legjobb barátom karjai közt. Gondolom vele ütköztem össze.
- Nincs semmi bajod? - kérdezte George aggódóan.
- Nyugi, rendben vagyok.
- Biztos? Ne vigyelek be a kórházba?
- Nem kell.
- Rendben, de a biztonság kedvéért hazakísérlek.
Miközben hazakísért, rengeteget beszélgettünk a nyári szünetről, hogy mit fogunk csinálni, és hogy milyen jó lenne elmenni Londonba együtt az Olimpiára, meg hátha összetalálkozunk egy csomó hírességgel az utcán. Egyébként nagy Directioner vagyok, de nem az őrült kategóriába tartozom (hál'istennek). De ezen kívül Lovatic és Belieber is vagyok, és még sok más angol énekest és bandát szeretek és tisztelek. Miután a házunkhoz értünk, egy baráti öleléssel elköszöntünk egymástól és bementem a házba. De nem tudhattam, hogy mi fog történni.
- Janett, gyere a konyhába van egy mondanivalónk. - mondta anyukám elég komoran, semmi érzelmet nem tudtam a hangjából, miután bementem a konyhába, az arcából sem tudtam semmit sem leolvasni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése